A választójog hatásai

Az alábbi tudósításunkban összefoglalót nyújtunk a választójog kiterjesztéséről.

A feministák már 1916-ban választójogot követeltek. Akkoriban kerestük fel Glücklich Vilmát, aki elmondta, hogy a választójog követelése érdekében körlevelet intézett a városatyákhoz. Felháborítónak tartotta, hogy a Pesti Hírlap ironikus cikkben tette őt nevetségessé emiatt. Pedig a választójog kérdése nemcsak a nőket érintette, hiszen a Szociáldemokrata Párt a munkásság jogainak kiszélesítéséért szállt síkra. Ebben pedig fontos szerepet játszott a munkások részére megadandó választójog.

1918 fontos, és nemcsak a béke miatt meghatározó hazánk történelmében, legalábbis a női társadalom szemszögéből, ugyanis mint más országokban, 1918-ban nálunk is szavazati joggal ruházták fel azokat a hölgyeket, akik az előírt cenzusnak megfeleltek. A 24 év feletti írni-olvasni tudó nőket, akik legalább 6 éve magyar állampolgársággal rendelkeztek, szavazati joggal ruházták fel. „Épp ideje volt!” – összegezték a feministák. „Szoknyás szavazók” – vélekedtek a női választójog ellenzői.

Persze a változás híre nem maradt eredménytelenül, hiszen amint a férfiak értesültek az esetről, többen elégedetlenségüket fejezték ki, mert a nőkre nem tekintettek egyenlő félként, nem tartották őket önmagukhoz hasonlónak, nem tisztelték és főleg nem értékelték őket. Ez sajnos teljes mértékben még ma sem változott meg.

Így tettek akkoriban a legtöbben, de azok, akik lehetővé tették a nőknek, hogy ekkora lépést tegyenek meg, megengedtek nekik valami olyat, ami a férfiaknak addig is természetes volt. Hiszen a férfiak eddig is beleszólhattak ily módon a politika állásába, de a hölgyek számára egy kicsit úgymond kitárult a világ, hiszen egy teljesen új lehetőséget kaptak, és erre teljes joggal lehetnek nagyon büszkék. Természetesen ez a háborús körülmények között történő helytállásnak köszönhető. A nőket már nem lehetett visszakényszeríteni a tűzhely mellé, hiszen ha férfiként helytállnak a munkában, akkor megérdemlik a férfiakéhoz hasonló politikai jogokat is. „Ha férfiként kell dolgoznom, akkor a férfiakéhoz hasonló jogok is megilletnek” – vélekedtek nők százai, ezrei.

Érdekesség, hogy az 1918-as választójogi törvény szerint sohasem tartottak szavazást. Azonban az 1921-es soproni népszavazáson nagy létszámban részt vettek hölgyek is, és az 1922-es választásokon is képviseltették a gyengébbik (???) nemet.

Nőként szerintem fontos, hogy, ha nem is leszünk sohasem egyenlők a férfiakkal (mert ez számomra lehetetlenül hangzik), de mégis a társadalom fontos és értékes tagjaiként nekünk is jogunk van némi elismerésre a férfiak részéről. Hiszen mi lenne a világgal gondoskodó háziasszonyok, és szerető édesanyák nélkül?

 A soproni népszavazás, amelyen már nők is részt vehettek

Csiszár Panna

A nagy októberi szocialista forradalom

Oroszország 1917. márciusában kilépett az I.világháborúból, mert forradalom söpört végig az országon és döntötte meg a cári rendszert. Tüntetések szerveződtek, és mindenki elpártolt a cártól, miután a fővárosi tüntetésen a tömegre lövetett. A nép éhezett, az infláció megnőtt, és véget nem érő sorokban álltak az emberek élelemért. A gazdaság is hanyatlott, gyakorta történt, hogy a fronton harcoló katonák elesett társaiktól vették el fegyvereiket, mert az ország fegyvert sem tudott előállítani. Több városban működött a „szovjet” elnevezés alatt futó tanács, mely a parasztok és matrózok pártja volt. A központ Petrográdban (Szentpéterváron) volt, onnan érkeztek az utasítások a kisebb csapatokhoz. 1917. április 16-án Lenin visszatért Oroszországba, és sztrájkokat szervezett.

„Kenyeret, békét, szabadságot!”- hirdette Lenin a földművelőknek, aki a német titkosrendőrség segítségével jutott vissza hazájába, így Németország segítette az orosz kormány megbuktatását és a kommunizmus hatalomra kerülését. Azonban Lenin nem tartotta be az ígéretét: tízezreket végeztek ki és államosították a földeket, gyárakat. Miután 1917. november 7-én (a Julián naptár szerint október 25-én) elfoglalták a bolsevikok a Téli Palotát és ezzel a fővárost, a németek tovább támogatták Lenint, mintegy 150 millió német aranymárkával segítették a párt fennmaradását.

Látszólag Sopronnak nincs köze az 1917. november 7-i eseményekhez, azonban alig egy héttel később, november 15-én a soproni vasárugyárban szüntették be a munkát. Az okot a főmérnök durva magatartása képezte. A munkások feljelentették, mire a „rágalmazókat” el akarta távolítani a gyárból. A többiek azonban szolidaritást vállaltak velük. A mozgalom csak néhány óráig tartott, de sikerrel járt. A munkásszolidaritás győzelmeként értékelték az eseményt, amelyről hírt közöltek a helyi sajtóban is. A munkások az embertelen háború ellen is tiltakoztak, és ez adta meg a mozgalom politikai jelentőségét.

Vlagyimir Iljics Uljanov (Lenin)

Polyák Péter

A Tanácsköztársaság

Leninhez köthető az államcsínnyel Magyarország élére kerülő Kun Béla. Kun Béla alapította meg az Oroszországi Kommunista Párt magyar csoportját, természetesen az ő vezetésével. „A lemondott kormány helyét átveszi egy tisztán szociáldemokrata miniszterekből álló kabinet, amely meg fogja tagadni a Vix-jegyzék parancsolta követelések végrehajtását." - hangzott Károlyi Mihály véleménye az 1919. március 20-án tartott Minisztertanácson. Sajnos nem tudta, hogy a fogházra ítélt Károlyi, ekkor már a Magyarországi Szociáldemokrata Párt (MSZDP) képviselőjével, Landler Jenővel tárgyalta az egyesülés feltételeit. Másnap Kun Béla és Garbai Sándor kikiáltották a Tanácsköztársaságot, melyet papíron Garbai Sándor vezetett, gyakorlatilag viszont Kun kezében volt az irányítás. Bár a vörösterror 133 napig tartott, mégis közel 600 embert végeztek ki, ennek hatására a nép nagy része elfordult a Tanácsköztársaságtól és vele együtt Kun Bélától is.

Sopronban március 24-én tömeg hömpölygött az utcákon. Amerre a szem ellátott, mindenütt vörös színű zászlók lobogtak. Ez volt a világforradalmat jelképező szín. Minden munkahelyen beszüntették a munkavégzést. A vendéglőket és a kávéházakat is bezárták. A munkások tömegesen érkeztek az Erzsébet-kertbe, ahol négyes sorokba rendeződtek, majd megindultak a Széchenyi palota felé. A tömeget zenekar kísérte. A következő jelszavakat skandálták:

„Éljen a kommunizmus!”

„Le a kapitalista társadalommal!”

„Éljen a proletárdiktatúra!”

Direktóriumot hoztak létre, akik a soproni proletárság nevében hozhattak intézkedéseket. A napot a Soproni Napló úgy értékelte, hogy „a proletariátus végre hatalomra jutott és igyekezni fog megvalósítani a szocialista igazságokat.”

 A Tanácsköztársaság kikiáltása

Sárközi Réka

A  koronázásról egy mozgókép-felvétel - azt mondták akkoriban, hogy "az ördög találmánya":

Polyák Péter

Bizonyára sokan hallottak Raszputyinról, II. Miklós orosz cár tanácsadójáról és Alexandra cárné közeli barátjáról. Habár úgy tartották, hogy Alexandra cárné szeretője, én nem hiszek ebben, ismerve életútját. Ezúttal Raszputyinról, és az ő vitatott személyéről ejtünk pár szót.

A "SZENT EMBER"

Grigorij Raszputyin az 1869-ben született Szibéria kietlen vidékén, szegényes körülmények között. A szerencse (vagy valóban az isteni gondviselés) miatt egy kolostorba küldték 18 éves korában, ahol azt állította, hogy megjelent neki Szűz Mária. Ezután bejárta nem csak Oroszországot, és egyre növekvő népszerűségre tett szert.

Miután „meggyógyította” a trónörököst, politikai befolyása megnövekedett, ő lett II. Miklós cár tanácsadója. Békeszerető ember volt (én legalábbis annak tartom), hiszen a cárnak is a semlegességet javasolta a háborúban. Annak ellenére, hogy konfliktuskerülő ember volt, rengeteg ellenséget szerzett.

Ténykedését rossz szemmel nézték a vezető arisztokrata körök. Többször is követtek el ellene merényletet, míg végül 1916. december 16-án Juszupov vezetésével megölték.

Raszputyin élete tanulságos mindenki számára. Megmutatta, hogy nem számít, hova születünk, mindenki elérheti, amit akar, csak meg kell fizetni az árát. 

Sárközi Réka

Gyászolt a nép! 1916. november 22-én hajnalban a császári család is megerősítette azt a szomorú hírt, miszerint a szeretett uralkodó, Ferenc József  november 21-én elhalálozott.

Ferenc József császár és magyar király

Amint a nép meghallotta a szomorú hírt, embertömegek lepték el az utcákat. A város mégis csendes volt, csak az eső zuhogását lehetett hallani: mintha az is a holt királyt siratta volna.

Életkorát tekintve nem szolgált nagy meglepetéssel a halála híre, mégis az egész népet megrendítette és mindenki a nagy méltóságot gyászolta.

68 évig uralkodott. Nagyon fiatalon, pár hónappal a 18. születésnapja után lépett trónra, 1848-ban, egy olyan évben, és olyan történelmi helyzetben, amely egy sokat tapasztalt politikusnak is kihívást jelentett volna. Zajlott a magyar szabadságharc, amelyet a következő évben a császári sereg levert, és megtorlással sújtotta az abban résztvevőket. Emiatt a még mindig csak 19 éves uralkodó nagyon népszerűtlenné vált. A következő évtized, a neoabszolutizmus nem segített abban, hogy a magyarok szeretettel gondoljanak a császárra. Változást ebben a helyzetben csak 1867 hozott, hiszen ekkor egyezett ki a császár a magyarokkal. Magyar királlyá koronázták, feleségét pedig magyar királynévá.

a fiatal Ferenc József és Erzsébet királyné

A felesége, Sissy kezdettől nagyobb népszerűségnek örvendett. Sajnos ő 1916-ban már rég halott volt.

1867 és 1914 között igazán békés évtizedek tanúi lehettek a kortársak. Óriási fejlődésen ment keresztül szeretett hazánk. Kiépült az infrastruktúra, gyárakat alapítottak, és a kultúra is virágzott, úgy tűnt a fejlődés megállíthatatlan. Ám szarajevói merénylet után nem volt más választása országunk vezetésének, csak a hadüzenet. Uralkodónk is rövid háborúra készült, akárcsak Vilmos császár. Remélték, a háború mihamarabb véget ér, hiszen fiaink szenvedése egyre elviselhetetlenebbnek tűnt.

Sajnos Ferenc József a békét már nem érhette meg.

Nekünk, soproniaknak viszont külön öröm, hogy felmenőink még találkozhattak vele. 1884. május 31-én és június 1-én ugyanis Sopronba látogatott. Útvonala mentén a soproni diákok álltak sorfalat. Verset is írtak hozzá:

"Övezze sokáig hűség és szeretet
A mi jó királyunkat, Ferenc Józsefet!!"

Ma már csak annyit írhatunk: Legyen neki könnyű a föld!

Csiszár Panna

1916. november 3-án Budapesten is megcsodálhatták a nézők a remek darabot, a Csárdáskirálynét, ami hazánkban is óriási sikert aratott. A háború legsikeresebb operettje senkinek sem okozott csalódást, nem veszett kárba a szereplők rengeteg munkája. A darab minden tekintetben igazodott a hazai közönség ízléséhez.Kihagyhatatlan élmény volt az akkori zenerajongók számára.

A CSÁRDÁSKIRÁLYNÉ ELSŐ BUDAPESTI ELŐADÁSA

Kálmán Imre Bécsben már nagy sikert aratott operettjéhez Gábor Andor írta a magyar szöveget. A darab rendezője, Beöthy László volt, aki igazán varázslatos előadást varázsolt a közönség elé. A címszerepben Kosáry Emma remekelt, a művésznő még sok előadásban aratott jelentős sikereket a későbbiekben. Edwin herceget Király Ernő alakította, Stazi grófnőt pedig Szentgyörgyi Ida.

Ma már Csárdáskirálynő néven ismerjük a méltán híres darabot. Sokszor és mindig nagy sikerrel adták elő.

A szörnyű háborús időkben igazán jó lehetett egy kicsit önfeledten szórakozni, és hagyni, hogy a történet, a zene és az előadás magával ragadja a hazai közönséget. Csak remélhették, hogy nem lesz igaza a szövegírónak abban, amit a művészek énekeltek, nevezetesen:

 "Túl az Óperencián boldogok leszünk.
Túl az Óperencián csókra éhezünk,
       Túl az Óperencián lesz mesés tanyánk,
    Túl az Óperencián fészek vár reánk!" 

Az lenne ugyanis az igazán jó, ha nem csupán az Óperencián túl lehetnénk boldogok. Talán majd a háború után ez is megvalósul - gondolhatták az akkor élt emberek.

Csiszár Dóra